Időről időre, tipikus szituációkban (pl. a védjegyoltalom átruházásának előkészítése sortán) kiderül, hogy a védjegyoltalom és a hozzá hasonló, egyébként kétségkívül megszerzett szellemi javak nem szerepelnek a jogosulti vállalkozás könyvelésében. Tehát az a helyzet, hogy a válllakozás könyvviteli szempontból olyasmit értékesítene ellenérték fejében, amivel nem is rendelkezik. Mit lehet tenni ilyenkor?
Ez egy viszonylag gyakori helyzet a szellemi alkotások világában, és bár elsőre ijesztőnek tűnik, a számviteli törvény keretein belül rendezhető. A cél az, hogy a könyvviteli nyilvántartás összhangba kerüljön a jogi valósággal a tranzakció előtt. Íme a megoldási lehetőségek könyvelési szempontból:
- Az eszköz állományba vétele leltári többletként
A legpraktikusabb és leggyakrabban alkalmazott megoldás, ha a vállalkozás leltári többletként veszi állományba a védjegyet. Mivel a védjegylajstrom hitelesen igazolja a szellemi tulajdonjog fennállását, a könyvelésnek ezt a tényt le kell követnie.
- A többletként talált vagyoni eszközt a piaci értéken kell állományba venni. Ezt érdemes egy belső értékeléssel vagy szakértői véleménnyel alátámasztani, különösen, ha az adásvételi szerződésben szereplő ár már ismert (ez jó kiindulópont a piaci értékhez).
- Az eszközt a vagyoni értékű jogok közé kell sorolni. [T 11 (Vagyoni értékű jogok) – K 96 (Egyéb bevételek)]
- Fontos tudni, hogy ez a bevétel növeli az adózás előtti eredményt, így társasági adófizetési kötelezettséget vonhat maga után a feltárás évében.
- Előző időszakok hibájának javítása
Ha a védjeggyel kapcsolatban korábban merültek fel költségek (pl. illetékek, ügyvédi díjak), amelyeket tévesen nem aktiváltak, hanem azonnal költségként számoltak el, akkor ellenőrzés keretében lehet rendezni a helyzetet.
- Ha a hiba összege jelentős (a számviteli politikában meghatározott értékhatár feletti), akkor a korábbi évek eredményét érintő tételeket az eredménytartalékkal szemben kell elszámolni.
- Ez adminisztratív szempontból bonyolultabb (önellenőrzés, mérlegoszlopok módosítása), ezért ha a védjegy „önértéke” (a létrehozás költsége) alacsony volt, a leltári többletként való kezelés tisztább megoldás.
Az értékesítés elszámolása a rendezés után
Miután a védjegy bekerült a könyvekbe (leltári többletként), az értékesítés már a szokásos módon történik:
- Vevő követelés előírása: a számla alapján az eladási árat bevételként könyveljük. [T 311 (Vevők) – K 91-92 (Nettó árbevétel) + ÁFA (vagy egyéb bevétel, a tevékenység jellegétől függően)].
- Kivezetés a könyvekből: a védjegy könyv szerinti értékét (amit a leltári többletnél megállapítottunk) ki kell vezetni a ráfordítások közé. [T 86 (Egyéb ráfordítások) – K 11 (Vagyoni értékű jogok)].
Mire érdemes figyelni?
- Az oltalmi idő: a védjegyet csak akkor lehet eszközként kimutatni, ha az oltalom még hatályban van. A lajstrom szerinti jogosultságot az adásvételi szerződés mellékleteként is csatolni kell.
- A Tao. törvény kedvezménye: érdemes megvizsgálni, hogy az immateriális javak értékesítésekor igénybe vehető-e valamilyen adóalap-kedvezmény (például a bejelentett immateriális jószágokra vonatkozó szabályok, bár ez utólagos állományba vételnél ritkán alkalmazható).
- A szerződés keltezése: a leltári jegyzőkönyv és az állományba vétel dátuma előzze meg az átruházási szerződés hatálybalépésének napját.
Összegezve: a megoldás a leltári többletként való piaci értéken történő állományba vétel, amivel a cég legalizálja az eszköz létezését a mérlegében, így az már jogilag és számvitelileg is tisztán értékesíthetővé válik.